Prof. Dr. Mechler Ferenc megemlékezés

In memoriam Prof. Dr. Mechler Ferenc
(Tát, 1933. augusztus 27. – Debrecen, 2020. augusztus 24.)

A Neurológiai Klinika és Tanszék dolgozói, valamint a Debreceni Egyetem klinikáin és tanszékein dolgozó munkatársak nevében búcsúzunk az életének 87. évében elhunyt Mechler Ferenc Professzor Úrtól, a Debreceni Egyetem Neurológiai Tanszékének emeritus professzorától, a hazai neurológia és neurofiziológia kimagasló szaktekintélyétől, akinek halálával súlyos veszteség érte a magyar neurológus és neurofiziológus társadalmat.

Mindig hű volt a Debreceni Egyetemhez. Itt végezte egyetemi tanulmányait, s itt dolgozott halála napjáig. Tudományos diákkörösként az Élettani Intézetben ismerkedett meg a tudományos munkával, s innen eredeztethető az izomélettan iránti érdeklődése és szeretete. Az orvosdoktori diploma megszerzése után a DOTE Ideggyógyászati Klinikán kezdett el dolgozni, mely intézethez mindvégig hűséges maradt. 1990-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, 2004-től emeritus professor volt. Nyugat-Európa több országában, valamint az USA-ban járt tanulmányúton, ahol a neuromuscularis betegségeket kutatta. A Neurológiai Klinikán munkatársaival modern neurofiziológiai laboratóriumot alakított ki, melyet 2018-ig vezetett, s mely méltán szerzett országos és nemzetközi hírnevet. Nemcsak a kutatás területén, de a gyógyító munkában is a neuromuscularis betegségek, a neurogenetika és a klinikai neurofiziológia képezte fő érdeklődési területét. Több mint 110 közleménye jelent meg, több könyv társszerzője volt. Számos hazai szakmai szervezetnek volt vezetőségi tagja, szívéhez legközelebb a Klinikai Neurofiziológiai Társaság és a Neurogenetikai Társaság állt, melyeknek alapító tagja volt.

Rendszeresen tartott előadásokat a hagyományosan Debrecenben rendezett Neurofiziológiai Továbbképző Konferenciákon, melyeket nagyon szeretett, itt találkozhatott más városokból érkező barátaival. Életének utolsó napjaiban is bejárt a klinikára, s neurológiai, neurofiziológiai kérdésekkel mindig lehetett hozzá fordulni. Munkája elismeréseként Kiváló Munkáért (1984) díjat, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát (1987), a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét (2004), Fornet Béla (2005) és Lissák emlékérmet (2009), Batthyány-Strattmann László díjat (2013), Kárpáti György emlékdíjat (2013), Sántha Kálmán (2014) és Elischer Gyula emlékérmet (2017) kapott.

Nem csak mint munkatársat, gyógyító és kutató orvost ismerhettünk meg a személyében. Közismerten jó teniszező volt. Professzor Úrra emlékezve Általános Orvostudományi Karunk Dékánja elmondta, hogy a vasárnap délelőtti teniszparti éveken át elmaradhatatlan program volt, s Professzor Úr kellemes és méltó ellenfélnek bizonyult. Mi is szívesen voltunk a közelében. Szerettük jellegzetes, kissé rekedt hangját, szívesen hallgattuk színvonalas előadásait. Szelíd mosolyát, kedvességét, jótanácsait örökre szívünkbe zárjuk.

Gyermekeiről, családjáról mindig nagy szeretettel és meleg szavakkal mesélt. Mindannyian nagy tisztelettel néztük, hogy Professzor Úr a felesége betegsége idején mily szeretettel és odaadással ápolta őt, éjszakákon át ott volt betegágya mellett. Nejének elvesztése nagyon megrendítette, de az egyedüllétet méltósággal viselte. Mindig csodáltuk Mechler Professzor előrehaladott kora ellenére megőrzött mozgékonyságát és szellemi frissességét. Talán épp emiatt ért bennünket váratlanul a 2020. augusztus 24-én, a 87. születésnapja előtt 3 nappal hirtelen és váratlanul bekövetkezett halála. Váratlanul, mert halála előtt pár nappal még a klinikán találkozhattunk és beszélhettünk vele. Mosolyogva búcsúzott, s kívántunk egymásnak a búcsúzás során jó egészséget. Akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk. Úgy távozott közülünk, hogy életével és munkájával a Neurológiai Klinikán örök nyomot hagyott, munkáját, életművét a klinika neurofiziológiai laboratóriuma és tanítványai viszik tovább.

A neurológus, neurogenetikai és neurofiziológus társadalom, kollégák, munkatársak, tanítványok, barátok és ismerősök, a Debreceni Egyetem és ezen belül a Neurológiai Klinika és Tanszék dolgozói megrendülten búcsúznak szeretett tanáruktól. Isten Veled Professzor Úr! Nyugodj békében!

Prof. Dr. Oláh László
egyetemi tanár
ÁOK, Neurológiai Tanszék és Klinika igazgatója


Megemlékezés Prof. Dr. Mechler Ferenc sírjánál
Debrecenben, 2020.09.11.

Drága Professzor Úr! Kedves Feri!

Mindnyájan megdöbbentünk, amikor eljutott hozzánk a hír, hogy elhagytál bennünket. A megelőző napokban még utazást terveztél, hogy egy jóbarátodat örök nyughelyén látogasd meg, bementél a Klinikára a szokásos kávé melletti beszélgetésre, kollégákkal beszéltél telefonon szakmai kérdésekről.
Megleptél bennünket, ami Tőled teljesen szokatlan, hiszen az elmúlt 60 évben, mióta elvégezted az orvosegyetemet Debrecenben Te voltál az, aki soha nem okozott meglepetést. Sem a betegeknek, sem a kollégáknak. Kitartottál mind a kutatásban mind a gyógyításban amellett a terület mellett, amit már orvostanhallgató kordban kiválasztottál magad számára, és így váltál az izombetegségek nemzetközileg is elismert szakértőjévé.

Kitartó munkával hoztad létre az egyik legmodernebb hazai neurofiziológiai laboratórium alapjait, ahol először teremtődött meg a lehetőség egy komplex neuromuscularis betegeket vizsgáló és gondozó hálózat kialakítására, és amelyben a neurofiziológiai vizsgáló módszerek mellett a neurogenetika eszköztárát is bevezetted a klinikai gyakorlatba. A Te nemzetközi kapcsolataidnak és külföldi kutatómunkádnak köszönhetően hazánkban Debrecenben végeztetek először genetikai szűrővizsgálatot Duchenne izomdystrofiában. Az utóbbi években a gondos felügyeleted alatt képzett munkatársaiddal együtt a klinikai neurofiziológiai laboratórium kiteljesedéséért dolgoztál. Az így létrejött személyi és tárgyi feltételek lehetőséget nyújtanak az oktatási feladatok és a klinikai vizsgálatok mellett az elmélyült tudományos alkotásra is.

Minden feladatot, amit felvállaltál a legnagyobb odafigyeléssel oldottál meg. Minden diagnosztikai kérdésre pontos választ adtál. Valószínű, hogy a precizitás, ami személyiségednek egyik fontos jegye, volt a meghatározója annak is, hogy elkötelezted magad a klinikai neurofiziológia mellett, hiszen ennek a diszciplinának a pontosság az alapja. Ott voltál a kezdetektől az EEG Társaságban, alapítója voltál a Társaság EMG/ENG szekciójának, és Társaságunk szinte valamennyi kongresszusán tanítottál bennünket, hiszen Tanár voltál. Az a nagybetűs Tanár, akihez a tanítványok bármikor, bármilyen problémával fordulhattak, legyen az szakmai vagy személyes kérdés. Bölcsen és megfontoltan segítetted a hozzád fordulókat. Útmutatást adtál, de nem vártad el, hogy mindenki az általad javasolt utat járja, és segítetted azt is, aki letért róla. Türelmes voltál mindannyiunkkal, a betegekkel, a tanítványaiddal és a kollégáiddal. Volt véleményed, akár nagyon sarkos is a világ dolgairól, de nem gondoltad, hogy mindenkinek a Te véleményedet kell osztania. Ha a társaságodban voltunk a Belőled áradó nyugalomtól, kiegyensúlyozottságtól mi magunk is megnyugodtunk, a világ zűrzavaros dolgai egyszerűvé váltak. Nagy örömmel vártuk mindig az immáron hagyományos januári Debreceni Neurofiziológiai Továbbképző konferenciákat. Ezen alkalmakkor megszálltuk néhányan a klinikai szobádat, ahol nagyon kellemes, baráti beszélgetések zajlottak szakmáról, de nem csak szakmáról, hanem zenéről, irodalomról, képzőművészetről.

Tudom, tudjuk, hogy az utóbbi években, mióta egyedül maradtál, nehéz és szomorú időszakokat éltél át. Egy alkalommal azt írtad jó barátodnak: „…pocsékul érzem magam. De: itt vannak a család és a barátok, a reményt nem szabad feladnunk, küzdenünk kell tovább.”

És Te ezt tetted. Nem adtad fel a reményt, és ezzel is példát mutattál nekünk!

Drága Professzor Úr! Kedves Feri!

Hosszú időnek kell eltelni, mire elhisszük, elfogadjuk, hogy nem hallhatjuk többet megfontolt tanácsaidat, okos, bátorító szavaidat, hogy nem nevetünk együtt a kesernyés humorral megfogalmazott kritikáidon. De, a Magyar Klinikai Neurofiziológiai Társaság valamennyi tagja nevében ígérem, hogy szakmánkban az általad tanítottaknak megfelelően dolgozunk tovább. Emlékedet örökké őrizzük!

Kamondi Anita
MKNF Társaság elnöke